, hangutánzó elvont gyök, s jelenti 1) a vadfürkésző ebnek szavát; innen: csahol, csaholás, csahos, stb. 2) az aczélnak tűzkőhöz csapását, ütését. Változata: csih, mint csihol, csiholás gyöke. A törökben csak-mak am. ütni, különösen tüzet, mint mondjuk magyarúl is: kiütni, azon szótól ered: csakmak am. tűzi szerszám.