, (csatt-an) önh. m. csattan-t. 1) A hirtelenül s nagy erővel leesett eltörött, becsapott, vagy elsütött tárgy egyes bizonyos éles hangot ád. Csattan az ajtó, ablak, ha a szél sebesen becsapja. Csattannak a tenyerek, ha öszveütjük. Csattan az ostor. Végén csattan az ostor. Km. Csattan az elsütött puska. Nagyott csattan. Becsattan a kapu. Megcsattan. 2) Mondatik némely nedvvel tölt bőrös testekről, különösen gyümölcsökről, és arczról, midőn a nedv bősége miatt fölrepednek. Csattanó eper. Piros arczán majd kicsattan a vér. 3) Vadászok nyelvén csattan (schäppert) a serét a vadon, ha ezt éri, sebzi a nélkül hogy elejtené vagy leterítené, lelőné. 4) Átv. ért. mondatik a szóbeli eléadásról, különösen a szinműről, midőn valami meglepőt, kitűnőt, nagy hatásút terjeszt elé, jelesen a felvonások végén. Csattanó hatásu jelenet. A szinműnek csattanó vége.
A törökben csatla-mak am. hasítni.