, zártabb hangzóval: csöcs, fn. tt. csěcs-ět, csöcs-öt. Szivacsos állományu életmű, mely az állatok egy egész osztályának, t. i. az emlősöknek tulajdona, s a nőstényeké szoptatásra szolgál. Az emberi nemnél a törzsöktest felső részén foglal helyet, a férfinál rendesen kisebb, a nőnél nagyobb kiterjedésü és dudorodásu. Kemény, petyhüdt, lágy csecs. Nagy, kis csecs. A gyermeknek csecset adni. Csecset szopni. A csecstől elválasztani a gyermeket. Száraz, kiapadt csecsek. Se csecse, se fara, olyan mint a deszka. Kis gyermekek nyelvén: cziczi. Átv. ért. némely dudorú testek csőalaku vége, vagy kinövése. Korsó csecse. A székelyeknél; kenyér csecse, am. púpja, gyűrkéje, domója. A négylábu tőgyes állatoknál a tőgynek csöves része. V. ö. EMLŐ.
Származékai: csěcsěs, csěcsěz, stb. Öszvetételei: csěcsbimbó, csěcsemő, csěcsszopó, stb.
Eredetileg vagy csé, azaz cső (csűcs) szóból származtatható, vagy hangutánzónak vétethetik mint csem, csemcs gyökök is; rokonok a mandsu csecsen, esth tis, hellen τιτϑη, τιτϑος, heber (sad), (dadh), arab tedi, szláv cyc, cecy, tzitz, német Zitze, Titte, Dutti, Tütti, olasz ciccia, cizza, zitta, stb. A persában csósíden am. szopni (sugere).