, (csák-ó) fn. tt. csákó-t. Régi szabásu magyar süveg, melynek karimája nincsen, s fölülről két oldalra fityegő szárnyai vannak, melyek tulajdonkép csákoknak hivattak, s az ilyetén süveg csákósüvegnek. Jelennen is a magyar lovasok és gyalogok, sőt más is gyalog ezredek süvegeit csákónak hívják. Félre tette csákóját. Csákó a fejemen, kard az oldalamon. Népd. Huszárcsákó, fikacsákó.