, fn. tt. csatornát. 1) Eredeti értelme: földalatti víztartó hely. És veték be őtet (Józsefet) egy csatornába, hogy ott meg haljon. (Góry codex). 2) Födött vagy födetlen árok, mely vizet, s holmi moslékot, szemetet tovább visz. Vízvezető csatorna. 3) Válu-forma készület az épületeken, mely az esővizet felfogja, és aláereszti. 4) Nagyobbszerü vízmeder, mely a vidékek mocsárvizeit fölszedi, vagy folyókat, tavakat, tengereket köt öszve. Béga csatornája. Ferencz csatornája, stb. Csatornát húzni, építeni; csatornára venni a réteket. 5) Átv. ért. vízforrás, miből eső ered. Nyisd meg Uram az egek csatornáit. 6) A fülek szerkezetében azon cső vagy csőves menetel, mely a hangokat beereszti. 7) Eger vidékén, utakkal körülfogott szőlősorok együtt véve.
Hihetőleg a latin cisterna után alakult; eléfordúl a héberben is: czantaróth. Már egy 1261-diki oklevélben olvasható: chaturna mint határtó. (Jerney. Nyelvkincsek).