, 1) hangutánzó, melyből csata, csatázik, csatina, csatora stb. származtak; kettőztetett véghangon: csatt, honnan: csattan, csattant, csattog. Vékonyhangon: csett, csetten, csettent. Ide tartozik a lucskot, mocskot, sarat jelentő csatak, csatakos, csatrang, csatrangos szók gyöke is. 2) Csavargó járásra vonatkozik a csatangol, csatólál származékokban, s rokona azon sat, melyből satrat, satrafa, eredtek; a szanszkritban is csatati am. menni, járni.