, CSATT, fn. tt. csat-ot. 1) Általán eszköz, mely által két vagy több testet, szerszámot, stb. együvé fűzünk, öszveszorítunk. 2) Különösen: érczből, pl. rézből, vasból, ezüstből készült gyűrüs eszköz, melyen valami szíjnak vagy szalagnak végét általhúzzuk, s árr-alakú, mozogható pöczökkel megerősítjük, s az által némely dolgokat, kivált ruháinkat feszes állásba helyezzük. Csattal összekötni az elküldendő irományokat. Csatra kötni, szorítani a nadrágot. A nadrágszíj csatját hátrább tolni. Csattal összehúzni a kalapszalagot. Csak a csattig vonjad azaz ne erőltesd a dolgot vagy okoskodást. Km. Minthogy némely csatok görbe horgas pöczkök, a félrehajlást jelentő csa gyökből származtatható, vagy talán csattanó tulajdonságánál fogva a hangutánzó csat-val azonos, mint a német nyelvben is: Schall, schnallen és Schnalle (Adelung). Így a törökben csattïrmak = egybe csatolni (joindre, attacher ensemble), és csatïrdamak = csattanni (craqueter. Hindoglu szótára).