, (csar-nok) fn. tt. csarnok-ot. 1) Valamely épületnek, várnak, kastélynak oszlopos előtereme, pitvara. 2) A régiek értelmében: körszin. (Amphitheatrum).
"Amphitheátrumban így láthattál bikát,
Az ki az fövenyben köszörűli szarvát,
Mely kapál csarnokon s fúja az fövenyet,
Látván maga előtt kevély ellenséget.
Gr. Zrinyi M.
3) Az ujabb iróknál: fényes, pompás nagy terem. (Salon). A törökben csardak am. Balcon, Säulengang, s az irlandi nyelvben salerni am. Vorstube.
Gyöke csar, a tár, tér vagy pedig sor szókkal rokonítható. Egy 1024-diki oklevélben előfordúl: Sornuk. (Jerney. Nyelvkincsek). Rokonságai talán Halle, Saal, Salon szók, melyek a franczia, szláv, germán nyelvekben több-kevesebb változással eléfordulnak. Figyelmet érdemel Schuster és Regnier franczia-német szótárában, a franczia salle (honnan salon) rokonítása után (román, spanyol, olasz, lengyel sala, angolszász sal, izland salr), utasítás a góth saljun-ra, mely am. a német einkehren; s mi hozzáadhatjuk a magyar száll, beszáll, honnan szálló, szállás, szálloda (Fogarasitól).