, (csat-ol-ás) fn. tt. csatlás-t, tb. ~ok. 1) Valamihez kapcsolás, ragasztás, fűzés, mind saját, mind átvitt értelemben véve. 2) A székelyeknél jelenti a) a felrakott teherfának lánczczal leszorítását, b) azon keresztbe tett fát, mely a kocsirúd ágasán fekszik, s két felöl a tengely végéhez vassal van kötve, és melyhez a hámfák kapcsolvák; felhérczcsatlás.