, (csat-ang-ol vagy csat-an-og-ol) önh. m. csatangol-t. Tulajdonkép a bitang marháról mondatik, mely a nyájtól elválva földeken, réteken, erdőn, bokrokon keresztül csavarog, barangol. Átv. ért. csatangol az ember is, aki czéltalanul ideoda járkel, kószál, idővesztegetve elmaradoz. Némely tájszokás szerént, am. gyanús helyeken jár, csavarog.