, (csap-ol-ár) fn. tt. csaplár-t, tb. ~ok. 1) Bort kis mértékekkel, pl. kupával, itczével, messzelylyel mérő kocsmáros. 2) Átv. ért. szócsaplár, am. hírhordó, fecsegő. A népies nyelvszokás os-val toldva is használja: csapláros, mint ezt több idegen származásu szókkal teszi, pl. kocsmáros (kresmár), mészáros (meszár), granatéros (grenadier), stb. Törzse: csapol, melyből ár képzővel lett: csapolár csaplár, mint: buv-ár, foly-ár, rov-ár stb.