, (csánk-k, vagy csám-k) fn. tt. csánk-ot. A négylábu állatok, különösen lovak és szarvasmarhák hátulsó, s kifelé görbedő lábszára. A görhes ló öszveveri csánkjait. Gúnyos nyelven mondják emberi lábszárakról is. Szedte csánkjait, s ellódult. Csánkot vetni, azaz lábát vetni valakinek, hogy elessék. Mint görbedést jelentő használtatik csák értelemben is. Lityeg fityeg, mint vén csánk a süvegen. Km.
Rokonai a német Schenkel, és Schinken, dán és svéd skank, skinka, angol shank, holland schonk, schenk, stb.