, (csal-ód-ik) belsz. m. csalód-tam, ~tál, ~ott. Véleményében, gondolkozásában téved; reménye, várakozása nem teljesűl; nem úgy üt ki a dolog, mint hitte. Aki hazugnak hisz, csalódik. Megcsalódni reményében, várakozásában. Ha nem csalódom. Csalódol, ha azt gondolod, hogy Ebben nagyon csalódtunk. Különbözik tőle: csalatik.