, CSÁNGÓ (csa-ong-ó), talán am. csapongó, járókelő, ellentétben a székely am. székelő, azaz állandó helyen lakó szóval; így palócz valószinüleg am. balócz vagy ballócz = ballagó vagy bolócz, bolyongó, ellentétben a kún = hún-nak talán a hon szótól, mintegy honos honnal vagy állandó lakással biró, úgyhogy konmak a törökben is am. lak-ni, honol-ni, s khane am. lak, ház. Ezek szerént szónyomozólag csangó a palóczczal s kun a székelylyel azonos, vagy legalább hasonló jelentésüeknek látszanak, Vullers persa szótárában olvassuk: bolócs vagy bolóds. 1) nomen gentis barbarae, deserta inhabitantis, stolidae et fortis et latrociniis deditae. 2) nomen regionis, qua terra Boluziorum designari videtur stb.) fn. és mn. tt. csangó-t. Csangó magyarok jelennen a Moldvaországban lakó vagy oda költözött magyarok neve. Ezek általában a vastag s és cs betüket is vékony sz és cz hangon ejtik. Gazdag czángó volt az apám, kokojába járt az anyám; ugyan mért lennék én szegény, szósz-zászlói (sós-zászlói) czángó legény. Ez volt ám a czángó szine, a mig együtt vert a szive, de moszt nem ver együtt szive, azért szok (= sok) a czángó szine. Csangó dalok.