, fn. tt. babonát. 1) Mindenféle bűvölés, varázslás, boszorkányság, jóslás neme, vagyis titokszerü, rejteményes cselekvés, melynek valami természetfölötti, rendkivüli hatás tulajdoníttatik, milyenek: megigézés, megrontás, lelkek idézése, stb. 2) Vakhit a vallási gyakorlatban, különösen a régi pogány hitregék és szertartások maradványai. (Superstitio).
E szó elemzése kétséges. Némelyek a bab szótól származtatják, minthogy a babonaság egyik nemét a babvetés azaz, babszemekből való jövendőlés teszi, honnan származik babvető is. Mások a bába szóval, (mely tündért, bűvös nőt is jelent) hozzák viszonyba, minthogy a népmondákban leginkább ezek köréhez tartozik a csudás, bűvös, varázsló babona. Egyébiránt egyezik vele a szláv nyelvekben divatos bobon, bobona, zabobon, mely hasonlatnál fogva e második értelmezés azért is valószinűbb, minthogy a magyar bába és tót baba szintén egyeznek. Figyelmet érdemel azon vélemény is, miszerént ez egy gyökü és eredetű a bubus, bubu, babós szókkal, tehát annyi mint bubu-na (oly végzettel, mint gabona), oly valami, mely bubuval, bubukkal, bubusokkal foglalkodik. S ezt tartjuk leghihetőbbnek.