, fn. tt. bank-ot. Kereskedelmi műszó, am. nyilvános intézet, melyben pénzt váltanak és kölcsönöznek. Többféle fajai vannak: jegybank, váltó vagy leszámítoló bank, földhitelbank, nemzeti bank stb. Így neveztetik a játszóasztaloknál azon pénzmennyiség is, melyet valaki a játék alapjául kitesz, innen: bankot adni, bankot elveszteni, bankot megnyerni, stb.
Idegen eredetű szó, mely padot, asztalt jelent, németül Bank, olaszul banca, spanyolul, portugallul banca, banco, francziául banc, banque; a régi német panh szóhoz igen közel jár a magyar páhó.