, (bal-og) mn. és fn. tt. balog-ot. 1) Mondjuk oly emberről, aki rendesen jobbkéz helyett mindent balkézzel tesz, pl. eszik, varr, fát vág, dob, stb. máskép: sete, suti, vagy balogsuti, balogács. 2) Messze ágazó magyar nemzetségek neve: Galántai Balog, Almási Balog, stb.
Gyöke: bal, s képzésre hasonló a gyalog, hályog, lovag, hanyag, kérěg stb. szókhoz.