, (bak-a) fn. tt. bakát. 1) Mocsárokban termő nagy bokrétáju fejes kákafaj, melyet máskép buzogánynak neveznek. Ezen érteményben közös gyökü a szintén buczkóst, csomósat jelentő bakalló, bakló, baglya szókkal. 2) Bokáig érő kurta száru lábbeli, milyet a magyar gyalog katonaság szokott viselni. Bakában járni. Felfűzni a bakát. Innen jelenti magát a bakancsos katonát is. Jönnek a bakák. Huszár vagyok nem baka. V. ö. BAKANCS, BAKANCSOS.