, (buk-od-ács-ol) önh. m. bakdácsol-t. Fejét lelógatva, s mintegy bukdosva lépdegel, pl. a ballagó nyúl vagy a melegtől gyötört s fáradt ló.
Gyöke buk vagy bukik, melyből gyakorlatos képzőkkel lett: bukdácsol, bakdácsol, mint: vág-ból vagdácsol, nyög-ből nyögdécsel, szök-ből szökdécsel.