, (bágy-ad) önh. m. bágyad-t. Nagy fáradság, vagy étlenség, vagy nyavalygás után és miatt lankad, gyöngeségben szenved, s kellő erő hiányában mintegy öszveesik. Bágyad a test, a hosszu munka után; bágyad a szem, midőn megerőltetett nézés, vigyázás, olvasás után homályossá lesz; bágyad a kar, midőn nehezen emelkedik; bágyad a láb, midőn a járást nem bírja.