, (báj-ol-ó) mn. tt. bájoló-t, tb. ~k. 1) Ami vonzó, kedves tulajdonságainál fogva magához ragad, kellemesen leköt, gyönyörködtet. Bájoló arcz, alak, szemek. Bájoló zene, ének.
"Kéjvilág örömvilága,
Bájoló tavasz!
Garay.
2) Ördöngös erő, bűvölés által ható, működő. Bájoló ital. Bájoló babonaság. "Az bájoló kedéglen az ő bájolásival indojtá vala az kégyókat. Sz. Krisztina élete.