, (apr-ó-ít, vagy apr-ít vagy apr-ó-t); áth. m. aprít-ott, par. ~s, htn. ~ni, vagy ~ani. Valamely nagyobb, tömör testet apró részekre vagdal, metél, szegdel, tördel. Dohányt aprítani. Biró hátán aprított, azaz vastagra metélt dohány. Levesbe kenyeret aprítani. Abba ugyan nem aprítasz, nem eszel belőle. Van mit a tejbe aprítnia, azaz, nem szegény, jó vagyonnal biró. Káposztát, tököt, répát aprítani. Öszveaprítlak, mint a gulyáshust. Átv. ért. elaprítani a beszédet, az imádságot, am. elszaporázni, eldarálni.