, (apr-ó vagy por-ó = por-ú, l. APR.) mn. tt. apró-t, tb. ~k. Harmadik személyraggal: apraja, apraji. Több kicsi, több parányi a maga nemében. Nem egyes tárgyhoz, hanem gyűnevekhez járul, vagyis olyakhoz, melyek több hasonló részecskékből állanak. Apró pénz. Kifizették apró pénzzel. Km. Apró kása, apró szőlő. Apró marha. Apró gyermekek. Apró gyöngy, bimbó. Apróra törni a sót, metszeni, vágni a dohányt. Apró, mint a mákszem. Örege, apraja, = kicsinye, nagyja. Aprókat lépni. Apró szemű olvasó. Apró szemű szűz, = gyanus nőszemély. Terepes rózsák is apró bimbókból erednek. Km. Túl a Dunán, a székelyeknél, stb. jelenti a gyermekhimlő azon nemét, mely máskép: kanyaró.