, fn. tt. apostol-t. tb. ~ok. A hellen αποστολος után jelent követet, küldöttet. Keresztény ért. így neveztetnek Krisztus urunk tanítványai, kiket küldött, hogy az evangyeliomot világszerte hirdessék. Péter az apostolok fejedelme. Pál a pogány népek apostola. Apostolok hitvallása. Apostolok lován járni = gyalog. Átv. ért. aki valamely népet keresztény hitre térített. Ennélfogva neveztetik szent István király a magyarok apostolának. Szélesb. átv. ért. akármely hit, vagy tan terjesztője.