, (ap-asz-t) áth. m. apaszt-ott, par. apaszsz, htn. ~ni vagy ~ani. 1) Bizonyos öbölben, mederben, térben levő nedvet kipárologtatás, fölszivás, lecsapolás stb. által kevesebbé tesz, alább szállít, szükebbre szorít. A hosszú és forró nyár tavakat, patakokat apaszt. 2) Átv. ért. bizonyos fölfuvódott, dudorú, tömött testeket laposakká tesz. A sok kiadás apasztja az erszényt.