, (ap-ály) fn. tt. apály-t, tb. ~ok. Jelenti a víznek azon változási állapotát, midőn apad, vagyis tere, magassága fogy; különösen: tengeri apály, midőn a tenger habjai naponként bizonyos idő alatt azon partoktól, melyek felé dagadoztak, ellenirányban visszatérnek. E váltakozó tengermozgás: árapály, vagy ár és apály, dagály és apály.