, (ap-acs) fn. tt. apacs-ot. Mind a Duna, mind a Tisza vidékén divatos szó a halászoknál, s jelenti azon rudat, mely a gyalom, vagyis öregháló végéhez van ragasztva, s melynélfogva a megvetett hálót vízirányosan tartják, s a part felé húzzák. Változattal: apacsó, apacsú, apacsúr, apasúr.
Talán eredetileg habacs, a habar igével rokon, mennyiben Szatmár vidékén az apacsin jelent evezőlapátot, melynek rendeltetése a vizet habarni, mit nagy halászatkor is szoktak a halászok rúd által gyakorolni, hogy a fölzavart vízben annál sikeresebben működhessenek.