, (ap-a) fn. tt. apát, tb. apák. Személyragokkal: apám, apád, apja; apánk, apátok, apjok; apáim, apáid, apjai; apáink, apáitok, apjaik, némely irók szerint: apáik. Legősibb, szavaink egyike, melylyel minden magyar nevezni szokta nemzőjét. Az apa és gyermek, illetőleg fiú vagy leány viszonylatos fogalmak. Ő hat gyermek, négy fiú és két leány apja. Édes apa. Szelid, gondos, engedékeny apa.
Legyen minden magyar utód
Különb ember, mint apja volt.
Vörösmarty.
Apjára ütött, am. apja természetével, tulajdonságaival biró fiú, máskép: apja fia. Eb apának kutya fia. A népies köznyelv gyakran keményebb, sőt bántalmazó kifejezésül is használja. Apád lelkének sem teszem. Ilyet még az apád sem látott. Vak apád, ellenmondási, roszalási kifejezés. Többesszámban: apáink vétetik e helyett: őseink.
Öszvetételeit: keresztapa, örömapa, öregapa, nagyapa, mostohaapa, stb. l. saját rovataik alatt, és V. ö. ATYA.
Rokonok hozzá a hellen αππα, παππα, παππος (nagyapa), πατηρ, heber , latin papa, pa-ter, abba, abbas, avus, szanszkrit pâ (ápol, táplál), papus (ápoló), török baba, stb. Ősiségére mutat, hogy a legkülönbözőbb faju népek nyelvében divatozik. V. ö. ABA.