, fn. tt. apáczát, tb. apáczák. Magát különösen isteni szolgálatra szánt nőszemély, ki monostorba lépvén szűzi tiszta életre és engedelmességre kötelezte le magát. Apácza szűz. Szemérmes mint apácza. Szürke apácza. A latin abbatissa, és franczia abesse után képzett szó.