, fn. mely önmagában nem, hanem csak a birtokos állapot harmadik személyében használtatik: ap-ja, ap-ját, ap-jával, ap-jok, ap-jokat, ap-jaik. A többi személy- és névmódosító ragokat a kihangzásos apa gyök veszi föl: apám, apád, apánk, apához, apával, stb. E tekintetben egyeznek vele az aty, any, báty, vérségi nevek. Változattal: ip, jelenti nőmnek vagy férjemnek apját. l. APA.