, fn. az anya szónak eredeti alakja, melyhez az a kihangzásképen járult. Ma már csak a harmadik személyragozásban él: any-ja- any-jok, any-jához, any-jánál, any-jától, any-jokért, any-jokkal, stb. l. ANYA. E tekintetben hasonlók hozzá a szintén megtoldott apa, ap-ja, ap-jok, atya, aty-ja, aty-jok, bátya, báty-ja, báty-jok. Az öcs és hug még önállóan divatoznak, de személyragozásban az öcs nem öcsöm, öcsöd, hanem öcsém, öcséd, mintha alanyesetben öcse volna: a hug pedig némely tájszokással: hugám, hugád, hugája; ezen divatból kiment alanyesettől: huga.