, (any-ag) fn. tt. anyag-ot. 1) Minden test, mennyiben a szellemnek ellentéte. Különösen, melyből valami készül vagy készíttetik, vagyis, a mi bizonyos műnek testét teszi. A posztó anyaga gyapju, a vászoné kender, len. Selyem, szőr, gyapott anyag. Honi külföldi anyag. Különbözik tőle a kelme, mely tulajdonképen bizonyos anyagból készített szövetféle mű, ú. m. gyolcs, vászon, posztó, stb. Az ember anyagból és szellemből alkottatott. Az anyag szétoszlik, a szellem fenmarad. Lelketlen, nyers, idomítatlan, anyag. Sár, vas, fa, híg, folyó, kemény anyag. 2) Átv. ért. jelent oly dolgokat is, melyek szellemi művek alapjául, tárgyául szolgálnak. A regényköltő sok anyagra talál, nem csak az ó, hanem az újabb korban is.
A latin materia után helyesen alkotott s közdivatuvá lett szó.