, (and-al-og) gyak. önh. és hangugrató, m. andalogtam vagy andalgottam, andalgottál, andalgott, htn. ~ni vagy andalgni vagy andalgani. A külvilágot mintegy feledve, attól megválva ön belsejével foglalkodik, s gyöngédebb érzelmekbe vagy homályos sejtelmekbe könnyü röptü gondolatokba merül. Csöndes estéken a természet szépségén, magányban andalogni. Zöld mezőn, kies ligetekben andalogva mulatozni. Andalogni a mult emlékein, a jövendőn. Andalogva ülni a kedves mellett. Andalogni az égi boldogság örömein. Különösen valamely hangszeren magába vonulva ömledezteti érzelmeit.