, (am-az) mutató névmás, tt. amaz-t, tb. ~ok. A viszonyító névragokat úgy veszi föl, mint az egyszerű az: amabba, amabban, amabból, amahhoz, amannál, amattól, amavvá vagy amazzá, amavval vagy amazzal stb. a többi távollevők közől különösen, kitűzötten egyre mutató. Nem azt, hanem amazt. Különben egyértelmű vele az azon, pl. Amaz embert régen ismerem = azon embert. Amaz ifju tetszik nekem = azon ifju. A magasztaló vagy lealázó kifejezésnek némi nyomatékot ad. Amaz isteni müvet nem győzöm bámulni. Amaz elvetemedett gonoszt utálom. Mássalhangzóval kezdődő viszonynév előtt: AMA.