, a távolra mutató a toldalékos változata, s ezen önhangzóval kezdődő s távolságra vonatkozó szók elé tétetik: am-az = az ott távolabb, am-oly vagy am-olyan, am-oda, am-ott, am-onnan, am-úgy, továbbá: am-arra, am-avval, am-attól, am-addig, am-azért, am-ahhoz, am-annál; am-abba, am-abban, am-abból, ame, régies ime helyett; am egyszerűen is többször előfordúl a régiségben, például a debreczeni legendás könyvben. Párhuzamos viszonyban áll vele a közelre mutató em (néha im), a következő ösztételekben mint közelségre vonatkozókban: em-ez, emebbe, em-ebben, em-ebből, em-erre, em-ezen, em-erről, em-ehhez, em-ennél, em-ettől, em-eddig; em-ily, vagy emilyen, em-ide, em-itt (vagy imitt) vagy em-itten, eminnen, em-így. Ezekben az m vagy csupán könnyebb kiejtés végett közbecsúsztatott segédhang, vagy = mi. A persában án = ama, ín = eme, zendűl = ém és ím.