, (aly-ad-ék) fn. tt. alyadék-ot. Bizonyos híg, vagy gyűtestnek azon részei, melyek a többitől kiválva leülepednek, fenékre szállnak, elhullanak, illetőleg azon testek nemtelenebb, tisztátlanabb részei, söpreje, salakja, pl. a víz alyadéka homok, föveny, iszap, a bor alyadéka törköly, a rostált gabna alyadéka ocsu, polyva.