vagy ALUDT, (al-utt v. al-ud-t) mn. tt. alutt-at. 1) Igekötővel am. álomba szenderült, álomtól nyomott. Az elaludt kisdedet legyezgetni. Átv. ért. égni, lobogni megszünt. Elaludt gyertya, fáklya, tűz, kialudt parázs. 2) Mondjuk bizonyos híg testekről, midőn részeik öszvefutnak, megsürüsödnek, kocsonyává lesznek. Alutt vér, alutt lé, alutt téj. Németes kifejezések: alutt tag, alutt kéz, a magyaros: senyvedt, zsibbadt helyett.