, (al-ul-ról) ih. 1) Alul fekvő helyről, tájról, vidékről. Alulról (déltájról) fúj a szél, eső lesz. Alulról kezdi irtani az erdőt, a hegy lábáról. 2) Alsó részről, fenéktől, tőtől. A földbe vert karó alulról kezd rohadni. 3) Átv. ért. az emberek, népek, hivatalok alsó osztályából. Alulról kezdődő bujtogatások, mozgalmak. Ellentéte: fölülről.