vagy ALUSZIK, (al-sz-ik, v. al-usz-ik) k. Első mult: alvám v. aluvám, alvál v. aluvál, alvék v. aluvék, stb. másod. mult: aludtam, v. aluttam, aludtál, v. aluttál, aludt, v. alutt, stb. par. alugyál v. alugyjál; fogl. alugyam, htn. aludni, v. alunni; állapj. alva v. aluva, alván, v. aluván; altomban, v. aludtomban v. aluttomban, altodban, altában stb. Értelme: Az állati nyugalom, vagy tétlenség azon állapotában van, midőn az érzékek legalább külsőleg mintegy működési szünetet tartanak, s a lélek csak homályos, zavart öntudattal bír. Ellentéte: ébren van, émett. Különféle fokai: szúny, szúnyad, szúnyadoz, szendereg, külső jeleire nézve: bólint, bólogat, bóbiskol, horkol stb. Mélyen, csendesen, nyugtalanul, alunni. Éjhosszant alunni. Félszemre aluszik, mint a nyúl. Km. A szegény ember étel helyett is aluszik. Km. Aluszik, mint a güzü, mint a juhászbunda. Km. Vétetik áthatólag is tárgyesetes viszonynévvel. Végig aluszsza a napot. Elaluszsza az iskolát, templomot, = alva maradván elmulasztja. Lealuszsza nappal, amit éjjel elmulasztott. Kialuszsza magát. Átalunnék három éjszakát, ha ennie nem kellene. 2) Átv. ért. mondjuk az égni szünő tüzről, vagy az élet elmulásáról. Elalszik a tűz, az égő gyertya, lámpa, fáklya. Örökre elaludt.
.... álom
Öldösi szíveiket, s velök alszik az ősi dicsőség.
Vörösmarty.
.... óh ne riaszd fel
Alvó bánatimat.
Vörösmarty.
Csak alunni jár a lélek belé. Km. 3) Mondjuk az ideiglen lecsillapodott indulatokról is. 4) Szintén átv. ért. alusznak, megalusznak némely híg, folyó testek, midőn megsürüsödvén merevekké s mintegy holtakká lesznek. Alutt tej, alutt vér.
Ezen ige hajdan egyszerüen al-ik v. ol-ik volt, honnan az alut, altat, és olt származékok. Legközelebb rokona azon ál, melyből álom származott, előlehhel hál. Alunni, törökűl: uju-mak, a finnben unetan am. altatok. Valószinű, hogy a magyarban há-l az eredeti alak, s kifejezi az alvónak gyönge fuvalásu lehét, melyet még erősebben utánoznak az alvó orrának szuszogását kifejező szuny, szendereg, melyekhez mint hangutánzókhoz hasonlók a hellen előlehes υπνος, a lat. somnus, sopor, a német schlafen, a szláv szpí (alszik) stb.