, (al-só) mn. tt. alsó-t, tb. ~k. 1) Az egymással függőleges irányu viszonyban levők között, a mélyebben, alantabb fekvő, amin a többi mintegy alapon nyugszik; fokozva: legalsó. Alsó kősor a falban. Alsó fok a lajtorján. 2) A távolsági fekmentes viszonban levők között az, mely a fölvett magassági ponthoz képest mélyebben vagy legmélyebben van. Alsó Magyarország, mely az éjszaki sarktól távolabb esik, mint a felső. 3) Átv. ért. a maga nemében kisebb, alárendelt, melytől más hasonlók kezdetöket veszik. Alsó tanoda. Alsó hivatal, állomás. 4) Mint főnév a kártyajátékban képes levelek között azon lap, melyen a szem alúl van, s melynél közvetlenűl előkelőbb a felső vagy filkó. Vörös-, tök-, makk-, zöld-alsó. Alsóval űtni, nyerni. Alsót húzni. Alsóra játszani.