, (al-tat); áth. m. altat-tam, ~tál, ~ott. par. altass, htn. ~ni. Valakit bizonyos eszközzel, móddal alunni késztet, álomba ejt, szenderít. A kisdedet énekléssel, ringatással altatni, elaltatni. Simogatással, talpvakargatással, álomporral, álomitallal altatni valakit. Átv. ért. a lelki, érzéki, szellemi működő erőt mintegy alvó, vagyis tehetetlen, öntudatlan állapotba helyzi. Elaltatni valakiben a becsületérzést, a lélekismeretet, a dicsvágyat, az ész tehetségeit.