, (al-kony-at vagy al-k-ony-at) fn. tt. alkonyat-ot. Jelentésére nézve am. alkony.
E pályán lep meg éltünk alkonyatja.
Kisfaludy K.
Végképzőjénél fogva gyanítható, hogy hajdan alkony-ik ige is létezett, minthogy hasonlék szerint az at et képzőjü főnevek igékből szoktak származni, mint az elavult nyug-ik-ból lett nyugat vagy nyugot.