, (alap-törvény) ösz. fn. Azon törvény, melyen a nemzet vagy állam alkotmánya, törvényes szervezete alapúl. A magyar nemzet első alaptörvénye az Álmossal kötött szerződés. Utóbbi időkből nevezetes alaptörvény a fenséges austriai házzal kötött trónöröklési második szerződés 1723-ban, melyet pragmatica sanctiónak neveznek.