, (al-k-otmány) fn. tt. alkotmány-t, tb. ~ok. 1) Mindenféle építészeti mű, szerkezet, csinálmány, készítmény, épület. Erős, czélirányos, szabályos alkotmány. A templomok a főpapoknak, buzgó hiveknek stb. alkotmányai. Ez nem emberi kéz alkotmánya. Halottas alkotmány, tábori díszalkotmány. 2) Átv. ért. polgárzati, állami szerkezet. Egyedúri, köztársasági alkotmány, országos alkotmány, azaz kormányalak. Nemesebb ért. oly állami szerkezet, melyben a polgárok és fejedelem közti viszonyok bizonyos szerződéseken és alaptörvényeken alapulvák, s a nép jogai a fejedelmi önkény ellen és viszont biztosítvák. Magyar, angol, porosz alkotmány. Szabad, korlátozott alkotmány. Alkotmány alatt élő nemzetek. A régi alkotmányon javítani, igazítani. Alkotmányt eltörölni.
A nép atyjainak szájából folytanak itten
Bölcs törvények, erős alapalkotmánya magyarnak.
Czuczor.