, fn. tt. almáriom-ot. Mint a latin armarium-ból kölcsönzött szó, eredetileg am. fegyvertartó szekrény. Átv. ért. mindenféle szekrény, melyben ruhát, edényeket, könyveket stb. tartani szokás. Ruhaalmáriom. Könyves almáriom. Konyhai almáriom, néhol: pohárszék, tálas. Diófa, tölgyfa almáriom. Festett, tulipános almáriom. Almáriomba bujtatni, zárni valakit. Palóczos ejtéssel: aumáriom, ómáriom.