, (al-k-usz-ik) rendh. k. ige. Rendes csak a jelentőmód jelenidejében: alkuszom, alkuszol stb. Multakban: alkuvám, alkuvál, alkuvék, alkuvánk stb. alkudtam, alkudtál, alkudott. Jövőben alkuvandom, alkuvandol, alkuvandik stb. Htn. alkudni vagy alkunni. Parancs. alkudjál. Némely szójárásokban, amely időknél az sz helyett v áll, az u ki is hagyatik, pl. alkvám, alkvál, alkvandom, alkvandol stb. Érteményére nézve l. ALKUDIK. Nehezen alkuszik meg két eb egy csonton. Km. Alkuszik, mint zsidó a gyapjura. Km. Sok sasnak egy fészken nehéz megalkunni. Km. Régies értelemben am. illik.
Akarmi dologban, az mi neked tetszik,
Ennekem is minden ugyanazon tetszik,
Különbözés hozzám semmi nem férkezik,
Előtted értenem nekem nem alkoszik.
Istvánfi Pál a XVI. századból.
De ezt az Isten szerezte,
Ki ez ábrázt megkedvelte;
Ha ez ábrázt megkedvelte,
Alkoszik hogy te szeressed
És mindennek meghirdessed.
Katalin legendája.
Alkoszik megjelentenünk (Ugyanott).
De alkoszik meghallanod (Ugyanott).
Rendhagyói tulajdonságára nézve hasonló az aluszik, nyugoszik, feküszik, cselekszik, menekszik, s némely másokhoz.