, (al-k-ot) áth. m. alkot-tam, ~tál, ~ott, par. alkoss, htn. ~ni. 1) Bizonyos alak, kép, forma szerint csinál, készít valamit. Isten az embert saját képére alkotta. Bibliai nyelven rendesen a latin facit, parat, aedificat szóknak felel meg. "És alkota az Isten két nagy világosságot. "És alkota Isten földi oktalan állatokat. "Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Káldi, Ter. k. I. fej. "Alkossunk itt három hajlékot. Münch. cod. Máté 17. f. "Alkossatok tü magatoknak barátokat. U. o. Luk. 16. fej. Szabatosan véve különbözik tőle a creo-nak megfelelő teremt, ámbár néha ezzel is fölcserélve használtatik. Mindezeknek alkotója. 2) Valamit alapít, szerez. Országot, törvényeket alkotni. 3) Több részekből egybeszerkeszt. A vizet éleny és köneny alkotja.
Eredetre nézve legközelebb rokona: alakít. Képzését, illetőleg pedig olyan, mint az elavult: alut, feket, a mai altat, fektet helyett.