, (al-k-at) fn. tt. alkat-ot. Szerkezet, szervezet, bizonyos alak, vagyis forma szerint képezve, öszveállítva. Testalkat, véralkat.
Véralkatra szelid, s hogy sokszor forga csatákban
Teste törődött már, de tanácsban szólani jártas.
Czuczor.
Törzse az elvont alk vagy alkik ige, melyből at képzővel lett alk-at, mint a szintén elavult nyugik-ból nyugat vagy nyugot, eskik-ből esket, alik-ből alut vagy alot, vagy alt, olt.