, (al-k-al-om) fn. tt. alkalmat, tb. alkalmak. 1) Régi s a székelyeknél ma is divatozó ért. = alku, szerződési egyesség, latinul: pactum, conventio. 2) Oly körülmény, időpont, viszony, mely bizonyos cselekvéshez illik, vagy szükséges, s ahhoz mintegy módot, eszközt nyújt, illetőleg azt elősegíti, könnyebbíti. Kedvező, jó, kivánt, véletlen alkalom. Keresni, megragadni, használni az alkalmat. Más alkalommal máskép tennék, azaz más körülmények közt, más időben, viszonyban. A fővárosi lakosnak több alkalma van magát kimüvelni, mint a falusinak. A jó alkalmat kár elmulasztani, elszalasztani. Alkalmat adni, nyujtani valakinek maga kitüntetésére. Erről majd más alkalommal szóljunk. A jövő gyűlés alkalmával ismét értekezzünk. 3) Átv. és kevesbbé divatos ért. használtatik alkalmatosság, mint szállító eszköz helyett, pl. levélküldésre legjobb alkalom a posta. V. ö. ALKALMATOSSÁG.
Törzse az elavult alk, melyből öszvetett alom képzővel lett: alk-alom, mint a szintén mármár elavult nyug, irg, főrt, törzsekből: nyug-alom, irg-alom, fört-elěm. Mennyiben bizonyos cselekvéshez való, illő, kellő módot jelent, alapfogalomban egyezik az alkot, alakít, alku szók törzseivel. Közvetlen származéka: alkalmas = a maga nemében olyan, kiből vagy miből valamit alakítani, képezni, csinálni lehet. V. ö. ALKU és ALKALMAS.