, (al-kony-od-ik); k. m. alkonyod-tam, ~tál, ~ott, htn. ~ni. Mondjuk azon délesti időről, midőn a nap nyugodni készül. Estveledik, alkonyodik, gulya, ménes takarodik. Népd. Átv. ért. díszlő fokról alászáll, eltünik. Fiatalsága, élete alkonyodik. Szerencsém csillaga, boldogságom alkonyodik. Ide vonatkozik a közmondás is: Az alkonyodó napot kevesen imádják.